WPP Media iroda fotózása

Amikor belépek egy épületbe, nem az architektúrát kezdem el elemezni, hanem azt figyelem, hogyan mozdul benne a levegő és a fény. A budapesti Alkotás utcai irodaház kívülről pontosan azt a késő kilencvenes évekbeli hangulatot hozza, amit mindannyian ismerünk. A WPP Media irodájába belépve azonban ez a megszokott ritmus azonnal megtörik.

 Az irodát a Value4Real Group tervezte és kivitelezte. Nem kis feladat volt, egy közel huszonöt éves épületben kellett újragondolniuk a terek felosztását. Ráadásul a hibrid munkavégzés miatt kisebb alapterületen, teljesen átalakult elvárások mellett kellett dolgozniuk. Fotósként nem a tiszta dokumentálás volt a dolgom, hanem az, hogy észrevegyem, miként fordították le a tervezők ezeket a döntéseket a mindennapi terek nyelvére.

Karakterek az egység mögött

A nyitott irodáknál gyakori hiba, hogy az egységesség jegyében minden asztal és folyosó egyformává válik. Itt az első dolog, ami megfogott, miközben felmértem a tereket, a finom belső tagozódás volt. Úgy kapott minden divízió saját arcot, hogy közben az iroda alapvető vizuális gondolatisága nem változott.

A csapatok saját színei apró, megfontolt részletekben bukkannak fel. Nem harsányak, inkább csak jelen vannak a szőnyegek és padlóburkolatok textúraváltásaiban, a mennyezeti akusztikai elemek finom élvilágításában és színes rácsszerkezeteiben, a recepciós pult lágy, átmenetes felületén, vagy épp az üvegfalak és a kis hívófülkék fémprofiljain.

Az üvegfelületekre tervezett grafikák kifejezetten szépen működnek a képeken. Fotózáskor az üveg mindig kritikus pont, hiszen tükröződik, átengedi a fényt, vagy nemkívánatos árnyékokat vet. A finom raszteres minták és a falakra helyezett portrék (Alan Turingtól Galileo Galileiig) nemcsak ritmust adnak a folyosóknak, hanem mélységet is a fotóknak. A látvány mégis nyugodt marad, és nem vonja el a figyelmet a munkáról.

Mi történik a közösségi terekben?

Ahogy átsétálunk a munkaterekből a közösségi zónákba, a tónusok hirtelen megtelnek élettel. A mélykék csempés konyhafalak, a kárpitozott sárga kanapék és a falak karakteres grafikai elemei azonnal jelzik, hogy itt másfajta jelenlétre van szükség.

A központi kantin sem egy tipikus irodai étkező. Az élénk színű falfestményekkel keretezett térben a különböző idősávok és funkciók természetesen csúsznak egymásba, a reggeli kávézások csendesebb beszélgetéseitől a tágas asztaloknál zajló közös ebédek nyüzsgésén át egészen a délutáni szakmai események és előadások kötetlenebb hangulatáig. Fotósként az volt a kihívás, hogy megmutassa, bár végig ugyanazon a szinten és ugyanabban az épületben járunk, a tér hangulata a funkciókkal együtt folyamatosan alakul.

A részletek nyelve egy pályázaton

A projekt a legutóbbi Az Év Irodája versenyen Az Év Középvállalati Irodája kategória döntőse lett. Amikor egy szakmai pályázathoz készül fotósorozat, a képeknek nem csupán esztétikusnak kell lenniük, hanem érthetővé kell tenniük az építészeti gondolkodást is.

Egy ilyen anyagban a szerkesztés lényege a kapcsolatok bemutatása, miként kapcsolódik az átlátszó üvegfalú tárgyaló a nyitott folyosókhoz, hogyan segíti a függesztett akusztikai panel vagy a hívófülke a csendes fókuszálást, és milyen apró részletektől válik egy iroda emberivé: a színes székektől, a faburkolatoktól, a játékos grafikáktól.

Mire figyeljen egy átalakított iroda fotózásakor?

 Egy jó irodakoncepció abból indul ki, hogy a fókuszált munkaterek és a közösségi zónák mást kívánnak. A fotósorozat feladata pedig nem a szép bútorok puszta leképezése, hanem annak megmutatása, hogyan válik érthetővé a tervezői gondolat a funkciók, a fények és az anyaghasználat finom váltakozásán keresztül. Az Alkotás utcai irodatérben az vezetett, hogy a képsorozat pontos választ adjon arra, mit jelent ma egy kreatív csapat számára teret tervezni.