Több mint tíz éve figyelem, mitől működik igazán egy tér.
A fények változását, az apró részleteket, az arányokat, és mindazt, amitől egy enteriőr saját karaktert kap. Mielőtt fényképezni kezdenék, először mindig ezt próbálom megérteni.
A fotózás számomra figyelem
Jelenlét. Ritmus. Nézőpont.
Több mint egy évtizede fotózok enteriőröket és épített tereket, Budapesten és a Balaton környékén. Irodákkal, belsőépítészekkel, vendégterekkel és lakóingatlanokkal dolgozom — olyan megrendelőkkel, akiknek nem elég, hogy a tér rendezett legyen a képen, az is fontos, hogy lássák rajta a tervezői döntést. Engem nem a dekoráció érdekel, hanem a kapcsolatok: hogyan találkozik a fa a kővel, mi történik egy átjárónál, hová vezet a tekintet egy folyosón vagy egy tükörben.
Ugyanaz a figyelem, egy új terepen
Mielőtt fotózni kezdtem, egy biztosítónál dolgoztam értékesítési adatelemzőként. A feladatom az volt, hogy több száz, néha több ezer soros táblázatokból olyan anyagot készítsek, amire a vezető egyetlen pillantást vet, és rögtön látja, hol kell belenyúlni a folyamatokba. Számomra ez alkotás volt, a nyers, néma adatból megtalálni azt az egy nézőpontot, ahonnan az egész érthetővé válik.
Évekkel később jöttem rá, hogy ugynaezt teszem egy térben. Egy lakás, egy iroda, egy szálloda is tele van információval — fénnyel, anyaggal, aránnyal, egymásba nyíló terekkel —, és az én munkám megkeresni azt a szöget, ahonnan mindez egyetlen képpé áll össze. Számomra a fotózás nem szakítás a korábbi munkámmal, hanem a folytatása, ugyanaz a figyelem talált magának új teret.
Ugyanez a látásmód kísér el utazás közben is. Más városokban a sikátorok, a kapualjak, a lépcsők és a hidak ugyanazt a kérdést teszik fel, mint egy enteriőr: mi van a következő térben, és hogyan jutok el odáig a szememmel. Ezeket a képeket mostanában már többnyire telefonnal készítem — a felszerelés változik, a figyelem nem. Ugyanez a vonzódás a részletekhez kísér akkor is, amikor gyöngyből, arannyal futtatott alapokra ékszert készítek: mindig az a finom részlet érdekel, ami elárul valamit a nagy egészről.
A közös munka nálam mindig egy beszélgetéssel indul — onnan derül ki, mit kell a térben észrevenni, mielőtt exponálok.