Amikor az ingatlanfotós szabadságra megy
1. rész – Granada: visszatérés az Alhambrába húsz év után
Mint fotós, sosem megyek igazán szabadságra – ilyenkor magamnak fotózok. A fények, a terek, az építészet csodái, a részletek ilyenkor is állandóan hívogatnak. Így született meg ez a személyes, vizuális élménysorozat: „Amikor az ingatlanfotós szabadságra megy…”
Ezekben a bejegyzésekben megmutatom merre jártam a nagyvilágban – lesznek élmények Európából, Ázsiából, de még Új-Zélandról is hozok történeteket. Városokról, építészetről, ízekről, és a mindennapi életről – úgy, ahogy én látom őket.
Ebben a sorozatban nem csak épületekről lesz szó, hanem érzésekről és emlékekről, amiket magammal hoztam. Egy illat, amikor belépsz egy kertbe. Egy ismerős napfelkelte, a helyi emberek vendégszeretete. Egy érzés, ami akkor is veled marad, amikor a fotókat visszanézed.
Elsőként ismerd meg Andalúzia városait, falvait, ízeit és hangulatait. Tavaly és idén is eltöltöttünk egy kis időt ebben a különleges régióban, és bátran mondhatom: ez a találkozás szerelemmé vált. Az idei utunk elsősorban a pihenésről és kikapcsolódásról szólt – de arról is, hogyan tudja új arcát megmutatni egy olyan hely, amelyről azt hittük, hogy már ismerjük.
Ha jártál már úgy, hogy visszatértél egy régi helyre, és valami mégis egészen más volt – akkor tudod, miről beszélek.
Minden rész egy új pillanat – képekben, történetekben, emlékekben.
Tarts velem ebben a személyes utazásban!
1. rész – Granada: visszatérés az Alhambrába húsz év után
Az idei andalúziai utazásunk első állomása Granada volt. Egy város, amely húsz évvel ezelőtt is lenyűgözött – és végre eljött az idő, hogy visszatérjek.
Emlékek az Alhambrából
Akkor, a harmincas éveim elején tudtam, egyszer még visszatérek ide. Amikor húsz éve először átléptem az Alhambra kapuit, valami különös érzés fogott el – mintha réges-régen, talán egy másik életben már jártam volna ebben a kerttel átszőtt, díszített, mégis csendes világban.
A világ és én is sokat változtam azóta, de a hely mégis ismerős volt. Olyan, mintha csak néhány nap telt volna el azóta, hogy utoljára ott álltam a Naszridák palotájának falai között. A szemem előtt újra feltárultak a csipkézett kőfaragások, az aranyló stukkók, a végtelen mintázatú csempék világa. Olyan érzés volt, mint amikor az ember újraolvas egy régi könyvet.
Valami itt kezdődött el
Akkoriban éppen a digitális fotózásom hajnalán jártam: megvettem az első kis gépemet, aminek kijelzője alig volt nagyobb, mint egy gyufásdoboz. Mégis egy csoda volt, ahogy szabadon kattinthattam, és azonnal láttam, milyen pillanatot sikerült elkapni.
Idén nem vittem magammal fényképezőgépet, de a mobil mindig ott lapult a zsebemben kattintásra készen. Szabadságon voltam, de fotósként ez nem azt jelenti, hogy nem fényképezek, csak éppen másként teszem azt. Az alkotás öröméből nem lehet, és nem is nagyon akar kiszakadni az ember. A pihenés ilyenkor abban rejlik, hogy magamnak fotózok. A kezem automatikusan nyúlt a telefonért, amikor megcsillant az esőcsepp egy mozaikos falon, amikor megjelent egy boltív vagy egy fényes, üres tér egy sarok mögött.
5 tipp, ha az Alhambrába látogatsz – fotósként és utazóként
Az Alhambra nem csupán egy látványosság. Ez egy város a városban – kerttel, palotákkal, tornyokkal, kilátásokkal, és egyfajta csendes misztikummal, ami a falak közül árad.
Ha most gondolkozol az utazáson, vagy egyszer szeretnél ide eljutni, itt van 5 tipp, amit fotósként és utazóként is jó szívvel ajánlok.
- A jegyvásárlás nem spontán program – tervezd meg jó előre
Első találkozásunk óta sok minden megváltozott. Húsz évvel ezelőtt még csak odamentünk, és megvettük a jegyünket a helyszínen. Ma ez már elképzelhetetlen. A látogatók száma jóval nagyobb, és a belépéshez előre kell tervezni. Mi tavaly későn kaptunk észbe, de idén időben befogallatam a jegyeket.
A jegyeket minimum 1-2 hónappal korábban foglald le online, főleg tavasztól őszig. Vannak, akik már egy évre előre bebiztosítják magukat.
A belépő három fő részre érvényes: az Alcazaba erőd, a Generalife kertek, és a Naszridák palotája. Ez utóbbihoz konkrét időpont tartozik, amit nem szabad lekésni. Ez nagyon fontos, mert ha késel nem engednek be!
- Hagyj időt magadnak – ne rohanj!
Ha igazán át szeretnéd élni a hely varázsát, akkor szánj rá 4-5 órát legalább. Legyen időd leülni, elmélyülni a csipke falakon átszűrődő fény hangulatában, körbejárni egy-egy udvart, megcsodálni a színes virágos kerteket, és hagyni, hogy a történelem áthassa a lelkedet – ezek rohanva nem működnek.
Tipp: Ha nyáron utazol, akkor a reggeli vagy késő délutáni időpontra vásárolj jegyet – nyitáskor még talán kisebb a tömeg, naplemente felé pedig sokkal szebbek a fények.
- Parkolás: ne az utolsó pillanatban érkezz
Több fizetős parkoló van, de a bejáratnál levő zónák gyorsan betelnek. Ha nem reggel érkezel, akkor valószínűleg a távolabbi parkolókból kell majd átsétálnod.
Tipp: A GPS az utolsó 500 m-en gyakran hibázik. Inkább a kihelyezett táblákat kövesd.
- Fotósként: a tömeget nem tudod elkerülni, így inkább „használd” ki
A „tiszta” kép ritka itt. Keresd az apró részleteket és a szokatlan képkivágásokat.
Tippjeim:
- Keresd a csipkézett ablakokon át beszűrődő fénysugarakat
- Fotózz mozaik és faragott ajtó részleteket
- Keresd a boltíves átjárókat – gyönyörűen működő kompozíciók
- Használd a „tömeget” – keress szokatlan nézőpontokat, készíts fotót egy másik utazó mobilján keresztül, ahogyan ő éppen megörökít egy csodás pillanatot
- Maradj a csoport végére, így visszafelé nagyobb nyugalomban tudsz képeket készíteni
- Fotózz át az ablakokon a szemben lévő városrészre, ahol a fehér házak és a terrakotta cserepek hangulata eggyé varázsolja a hegyoldalt.
- +1 Érdekesség: keresd a víz útját
Az Alhambrában a víz nem csak díszítőelem – a mór építészetben szimbolikus jelentősége van. A csobogó csatornák, a tükröződő medencék és a szökőkutak nem csak hűsítenek, hanem az örök életre, a tudásra és a lelki békére is utalnak. Figyeld meg, hogyan vezetik végig a vizet – sokkal több történetet hordoz, mint elsőre gondolnád.
(A legfrissebb információkért Spanyolország városairól, látnivalóiról én mindig az Utazás-nyaralás-infó oldalt használom – érdemes ott kezdeni a tervezést.)
A varázslat újra működött
Azt mondják, Andalúziában évente 320 napot süt a nap. Mi persze idén kifogtunk egy esős, hűvös napot. Hideg volt, megáztunk – de a varázslat mégis működött. A nedves köveken visszatükröződtek a faragott falak, a párás levegő finom fátyolba vonta a kertet, és a csendben minden részlet még inkább érvényesült.
A galériában egy válogatást találsz azokból a képekből, amik ezen az esős, mégis emlékezetes napon készültek.
Granada újra megmutatta magát.
Amikor az ingatlanfotós szabadságra megy,
és magának fotózik.




























